Furcsa hangú a szél,
Vad tájakról mesél.
Hol szabadon szállt a büszke sas,
Nem volt minden gépesített vas.
Hol állatok békében éltek,
És nem csak a seregek léptek.
Hol a természet volt az úr,
Nem pedig egy őrült hadúr.
Hol a folyókban halak úsztak,
És nem a tetemek sodródtak.
Hol kék volt az ég,
Nem volt sötétség.
Hol pénz nem volt,
Béke honolt.
Ember nem irtotta az erdőket,
A sivatagok nem terjeszkedtek.
Hol ismeretlen a szegénység,
A szennyezés és az éhínség.
Egy elmúlt világ mely létezett,
Ma már csak álmokban létezhet.
De nem veszett el minden remény,
Az alagút végén van még fény.
A hiba rendbe hozható,
De jobban el is rontható.
Úgy hogy vigyázz hogy mit teszel,
Az otthonod ne veszítsd el.
