Földre szállt angyal

Egy napon egy angyal a Földre szállt,

Az embereket nézve végig szállt.

Látta a sok halált,
Rengeteg pusztulást.
Az őrült gyilkosokat,
Meg az öngyilkosokat.
Eldöntötte hogy segít,
Békét elhozni segít.
De az emberek nem értették,
A szavait félreértették.
Háború kezdődött miatta,
Emberek haltak meg miatta.
A békét hirdetni érkezett,
De háborút szított véletlent.
Kérlelte őket hogy nem kell harc,
De az emberek rá sem figyeltek,
Rájuk kiáltott hogy:,,Nem kell harc!''
Az emberek háborút figyeltek.
Látva a pusztítást,
Ő elszánta magát.
Földön egy földi fegyver,
Ö látva hogy ott hever.
Felvette fejéhez tartva elsütötte,
Valódi Földre szált angyal vérben fekve.
Elhalkult a halál dala,
Meg a fegyverek moraja.
A harc véget ért,
Az angyal ki élt.
Holtan a földön fekve,
De a célját elérve.
Emlékként,
Tovább élt.