Bátorság

Az élet egy rögös út,
Ne csak a múltat bámuld.
Nézz a jövőbe,
Tekints előre.
Nem tudhatod a mai nap,
Hogy mit hozhat még a holnap.
Mindig mikor felkelsz,
Egy új lapot kezdesz.
Az életed könyvében,
Eme forgatókönyvben.
Mi szerint életed pereg,
Kockáról kockára,
Mint egy mozifilm úgy pereg,
Kockáról kockára.
Igazán szabadon csak akkor élhetsz,
Ha elpusztult már minden mitől félhetsz.
Így hát győzd le a félelmed,
Ne kelljen már többé félned.
Ha azt mondod félsz és rettegsz,
Én azt mondom: Csak te küzdhetsz!
Lelked szabadságáért csak te vívhatsz harcot,
Más nem vívhatja meg helyetted ezt a harcot.
Ha azt mondod nem megy rettegsz szedd össze minden csöppnyi bátorságod,
Ha sikerült a bátorság kardját a félelem szívébe mártod.
Emlékezz a múltra de soha ne élj benne ha így teszel,
Félelmet nem kapsz és a lelked szabadsága sem veszik el.
Ki a múltjában él jövőjét veszti el,
Minden nap reggel az újtól félve kel fel.
Félve írja élete könyvét,
Saját filmje forgatókönyvét.
Így hát győzd le a félelmed,
Figyeld és éld meg jelened.
Bátorsággal várd a jövődet,
Meg a hátralévő életed.

Hatalom

Hatalmat kérők,

De mégis félők.

Emberek csak egyszer élők,
Vajon irányítást kérők?
Van kit megőrjít,
Van kit megvadít.
Részegítő hatalom,
Lehet gyilkos nyugalom.
Lassan a kormány az embert dolgozó géppé,
Minden parancsot teljesítő szolga néppé.
Változtatja,
Úgy gondolja,
Megteheti,
Meg is teszi.
Vajon kérnek ebből?
A gépesítésből.
Az ember agya mellé áll,
A szíve viszont ellenáll.
Ember szív gép agy,
Szájborg test ez vagy.
Az agy tökéletessé változtatna,
A szív viszont embernek megtartana.
Az emberek azt hiszik hogy a kormány irányít,
Pedig valójában csak egy báb kit más irányít.
Óriásvállalatok,
Az igazi kormányok.
A kezükben az uralom,
Számukra a pénz hatalom.

Csillagközi Romboló egy sorozat versben

Ez a kedvenc sorozatom megpróbáltam versesíteni ha ismered a sorozatot írd le kérlek hogy milyen lett a versesítés kösz.

Tizenkét világ a porba hullt,

Az emberek ideje elmúlt.

Gyermekeik a gépek,
Kik már maguk is élnek.
Pusztítják el őket,
A teremtőiket.
Megalkották a gépeket,
Cylonnak nevezték őket.
De ellenük lázadtak,
Háborút indítottak.
Régen a Csillagközi romboló,
Volt a legmodernebb hadihajó.
A háborúban jól szolgált,
Mára meg múzeummá vállt.
De a cylonok visszatértek,
Egy szörnyű tervet kieszeltek.
Néhányuk egészen emberi,
De még mindig van bennük gépi.
A hasonlóságot kihasználva,
Köztük elrejtőzve,
Kódot megszerezve,
Az embert pusztulásba taszítva.
Halált hozva,
Meg gyilkolva.
De az ember akaratával élni szeretne,
Ötvenezer túlélő most csak elmenekülne.
A cylonok ezt nem hagyják,
Az embert csak kiírtanák.
A flotta menekül,
Cylonok mögöttük.
Néhány meg köztük,
Félelem köztük.
Ez az igazi szörnyű félelem,
Hiszen bárki lehet áruló rém.
Elveszetten a reményt vesztve,
Az ember a Földet keresve.
Vallás meg az értelem,
Árulás és félelem.
Lett a hatalmas Isten,
Gyilkos úr halálisten.
A cylonok kudarcot vallva,
Borzalmas terveken agyalva.
Cylon egy Isten,
Ember többisten.
A vallásuk is ellentétes,
Mindenükben van ellentétes.
Béke lehetetlennek tünhet,
De mégis lehetséges lehet.
Néhány cylon hibáját felismerve,
Az emberrel mégis csak békét kötve.
Együtt a gonoszt legyőzve,
Egy új otthonra érkezve.
Egy új lapot kezdeni,
Együtt békében élni.

Cím nélküli rövid vers

 Ennek nincs címe nem tudtam neki címet adni ha van egy jó cím ötleted írd a megjegyzésbe kösz.

Járom a világot és nézek,

Magas hegyeket,

Folyó völgyeket,

Mások meg csak ítélkeznek.

Egyesek puszta célból,
Mások meg az acélból.
Építenek műveket,
Hogy fenntartsák nevüket.

Ne hagyd

Kopár és halott elpusztult világ,
Régen az emberé volt e világ.
Ma már csak egy romvár,
Mely megváltásra vár.
De sajnos nem kaphat,
De még esélyt kaphat.
Hogy még létezzen,
De értelmetlen.
Ember mért hagytad hogy ez legyen,
Hogy az otthonod ezzé legyen?
Ember miért tetted ezt,
Mégis hogy hagyhattad ezt?
Ember ne tedd ezt, ne hagyd hogy ez legyen,
Megállíthatod nem kell hogy ez legyen.
Őrizd meg a szépet,
E szép világ képet.
Ne hagyd elveszni a jót,
Inkább irtsd ki a gonoszt.
Ne hagyd hogy meghaljon e világ,
Legyen mindörökre szép világ.
Ne hagyd elveszni e földet hiszen tied,
Ez az otthonod csak ez igazán tied.

Életbölcsességeim és kissebb pár soros verseim

Az ember külsejéről nem dönthet de arról hogy hogy viselkedik másokkal mindenki maga dönt.

Fejben az értelem,
Szívben az érzelem.

Arról az ész nem tehet,
Hogy a szíve kit szeret.

Változtathatsz külsőleg magadon de ha lelked romlott belülről rohadt maradsz még ha kívülről szép is vagy.

Fény a sötét nélkül nem ér semmit,
Jó a gonosz nélkül nem ér semmit,
A szív egymagában nem ér semmit,
Kell az a társ aki kiegészít.

 Ha álmaink zászlaja alatt vonulunk harcba lehet hogy vesztünk csatát de ha kitartunk nyerhetünk párat és azok elhozzák nekünk a dicsőséget.(dicsőség=boldogság)

Ha egynap meghalunk és nem tettünk semmi történelembe illőt akkor idővel elfelejtenek bennünk és talán csak egy kőtábla marad emlékül hogy éltünk életünk két meghatározó dátumával születésünkkel és halálunkkal.

Életünk egy kártyajáték folyamatosan játszunk tesszük a téteket nyerünk és vesztünk kisebbeket de a fődíj nem lesz mienk és a pénzünk egyre fogy ha elfogy a játéknak örökre vége mert a pénz az idő és a fődíj pedig az örök élet.

Életünk egy hegyi ösvény a halál pedig a szakadék ami arra vár hogy beleessünk.

Életünk egy út és rajta minden elágazás egy döntés ami van hogy jó van hogy rossz vagy semleges irányba vezet minket de mindig előre és ha egyszer elindultunk többé vissza nem fordulhatunk.

A szerelem a szívben a legerősebb de a fejben is győzedelmeskedik.

Szeretlek ez csak egyetlenegy szó,
De a legfontosabb mi mondható.

A véletlennel barátot nyerhetsz,
A véletlennel szerelmet lelhetsz,
Véletlennel mindent elveszíthetsz.

Életünk egy játék de ebben a játékban nincsenek kódok se módok és a játékidő is korlátozott de mi mégis legtöbben a függői vagyunk de vannak olyanok akiknek a játék nem tetszik és kilépnek belőle aki kilép többé vissza nem léphet.

Az élet egy festmény a halál pedig a képkeret de ahogy minden festményben az számít hogy mi van a keretben úgy az életben is.

Attól hogy messze jársz még ne égesd fel magad mögött az ösvényt.

Még ha világod sötétségbe is borul te mindig csak a fényt kövesd mert az vezet el a boldogsághoz.

Az ember aki reménykedik,
Remény halálával elveszik.

A szív egy mozgó gépezet forognak a fogaskerekek s egy számláló másodpercenként kattan egyet minden egyes kattanásnál a rajta lévő szám csökken eggyel s ez a szám a hátralévő másodpercek ha elfogynak a gépezet örökre leáll.

A szerelem a legrosszabb ellenség hiszen folyton rabul ejti szíved.

Az idő a tolvajok királya ki ellopja az elmúlt pillanatokat.

Te sem vagy tökéletes úgy hogy ne mutogass másokra hogy nem azok ha mutogatnál valakire mutogass magadra.

Sokmindenből lehet másik de az életből, az igaz barátságból és az őszinte szerelemből nem úgy hogy ha bármelyik is meg van vigyázz rá ameddig csak tudsz.

Az élet labirintusához sokan szeretnének egy térképet mely elvezeti őket a rejtett kincshez de egységes térkép nem létezik mivel a kincs mindenkinél máshol van ezért mindenkinek magának kell megrajzolni a maga kincses térképét.

Lelkünk hajója a halál óceánján úszik,
Mellette sodródnak el az idő jéghegyei.

Földre szállt angyal

Egy napon egy angyal a Földre szállt,

Az embereket nézve végig szállt.

Látta a sok halált,
Rengeteg pusztulást.
Az őrült gyilkosokat,
Meg az öngyilkosokat.
Eldöntötte hogy segít,
Békét elhozni segít.
De az emberek nem értették,
A szavait félreértették.
Háború kezdődött miatta,
Emberek haltak meg miatta.
A békét hirdetni érkezett,
De háborút szított véletlent.
Kérlelte őket hogy nem kell harc,
De az emberek rá sem figyeltek,
Rájuk kiáltott hogy:,,Nem kell harc!''
Az emberek háborút figyeltek.
Látva a pusztítást,
Ő elszánta magát.
Földön egy földi fegyver,
Ö látva hogy ott hever.
Felvette fejéhez tartva elsütötte,
Valódi Földre szált angyal vérben fekve.
Elhalkult a halál dala,
Meg a fegyverek moraja.
A harc véget ért,
Az angyal ki élt.
Holtan a földön fekve,
De a célját elérve.
Emlékként,
Tovább élt.

Jövőkép

Egykori korok nagyjai,
Kihalt városok romjai.
E világ kopár sivatagjai,
Kísértenek a múltunk hibái.
Nem egy szép föld,
Ez lett a Föld.
Csak egy világvándor vagyok,
Ki az életet keresi,
De sajnos már meg nem leli,
Talán az útólsó vagyok.

Az élet egy vonat

Az ember élete egy vonat,
Mely az idő sínein halad.
A kalauz rajta,
A Nagy Halál maga.
Ki átnézi a jegyeket,
Eldönti melyikünk élhet.
A jegyeden,
Az életed.
Eldönti hogy leszállsz,
Vagy még tovább maradsz.
De tudnod kell ha leszállsz,
Te azonnal köddé válsz.

Üdvözöllek.

Heló kedves olvasó.

Megtaláltad a blogom amit most 2014.05.10-én indítottam ezen a blogon amatőr verseim és ahogy a magyartanárom mondta életbölcsességeim olvashatod remélem tetszeni fognak.