Ember

Az Ördög az Isten

Hagyjuk, egyik sincsen

Csak az ember ki teremtett

Magának poklot és mennyet

Ki az otthonát átformálta
A természetet megnyírbálta
Földanyát is kihasználta
Kapzsiságból levizsgázva

Néha démont, néha angyalt
Néha a jót, néha rosszat
Néha a durvát, néha a szelídet
Néha a bunkót, néha a kedveset

Szerepeket eljátszva
Másokat kihasználva
Így koronázta meg magát királynak
A pénz meg ment a koronás bolondnak

Ő az ki alkot isteneket
És teremti meg a szörnyeket
Ember: Ördög, Isten
Kettő így az egyben

Rémsztori próba

Őrület

Mindig furcsa voltam folyton látomásaim voltak emberekről akiket az utcán vagy akárhol máshol láttam.És hogy mik voltak ezek?Láttam őket cafatokban feldarabolva vér mindenütt és láttam magamat hófehér hajjal vérvörös szemmel kezemben egy baltával állni ott és csak vigyorgok őrülten, a balta meg tiszta vér majd megszólalok és azt mondom őrült elnyújtott de mégis olyan halálosan nyugodt hangon: "Eljön az ideje ennek is." Majd nevetek nem őrülten csak úgy simán.Képzelhetitek hogy milyen az életem nem vagyok társasági ember ezek miatt folyton kerültem az embereket nem akartam holtan látni őket.Jártam pszichológushoz de nem segített a látomások nem múltak el .Majd hirtelen megmagyarázhatatlanul eltűntek ezek a látomások nem értettem csak egyszerűen örültem hogy vége.Elkezdtem megnyílni és végre suliba járhattam mivel eddig magántanuló voltam de most már szellemileg egészségesnek nyilvánítottak.Örültem alig vártam a tanévet hogy végre korombeliekkel lehetek látomások nélkül.Teljesen addig amíg az első napon a suli kemény csávói ki nem szúrtak és el nem kezdtek piszkálni de én nem hagytam magam ezért suli után megvertek.Dühös voltam zokogtam azt kívántam bárcsak vissza tudnék vágni.Aznap este álmomban visszavágtam nekik most nem csak a mészárlás végeredményét láttam hanem én magam csináltam persze ez csak egy álom.Reggel miután felkeltem és belenéztem a fürdőszobai tükörbe hirtelen lefagytam moccanni sem tudtam csak néztem a tükörképem melynek hófehér haja és vérvörös szeme volt és csak vigyorgott majd pislogtam és újra a normális képem volt ott.Megijedtem, hogy vajon az álmom tényleg álom volt vagy talán maga a valóság?

Ha tetszett kérlek írj kommentet.

Az ember világa (ezt írtam a páyázatra)

Egykori korok nagyjai,

Kihalt városok romjai.

E világ kopár sivatagjai,

Kísértenek a múltunk hibái.

Régi ballépések,

Mikre nem figyeltek.

Óceánon égő olajfoltok,

Füves mezőkből lett sivatagok.

Füstölgő nagy gyárkémények,

Szomjazó emberi lények.
Eme szörnyű képzelet,
Akár lehet végzeted.
Ha most nem cselekszel,
Jövődet veszted el.
Földanyánk vérét mérgezed,
Fel sem fogod szörnyű tetted.
Kényelmes ez most neked,
Másnak ez halált jelent.
A víz melybe szemeted öntötted,
Valakinek egy napot jelentett.
Oh, mily fáj így látnom,
Egykor szép világom.
Álmomban még látok,
Egy élő világot.
Hol útra hív a szél,

Vad tájakról mesél.

Hol szabadon szállt a büszke sas,

Nem volt minden gépesített vas.
 Hol a folyókban halak úsztak,

És nem a tetemek sodródtak.

Hol kék volt az ég,

Nem volt sötétség.
Ember nem irtotta az erdőket,

A sivatagok nem terjeszkedtek.

Hol ismeretlen a szegénység,

A szennyezés és az éhínség.

Egy elmúlt világ mely létezett,

Ma már csak álmokban létezhet.

De nem veszett el minden remény,

Az alagút végén van még fény.
 A hiba rendbe hozható,

De jobban el is rontható.

Úgy hogy vigyázz hogy mit teszel,

Az otthonod ne veszítsd el.
 Őrizd meg a szépet,
E szép világ képet.
 Ne hagyd elveszni e földet hiszen tied,
Ez az otthonod csak ez igazán tied.

Történet csúszás, pályázat és verskezdemény.

Heló kedves olvasók ha vannak akik olvassák ezt a beígért történetet nem felejtettem el csak most fontosabb dolog miatt kellet félre raknom az írását ez nem más mint egy vers írása egy pályázatra az egyik tanárom számít rám hogy írok egy verset erre.Most ezért csúsztatom de a kész vers kint lesz a blogon.A pályázat témája a víz és fenntartható fejlődés erre írok vagyis inkább ollózok mivel több régebbi versemből rakom össze mivel együtt kihozhatok belőlük egy hatásosabb és hosszabb művet.

Plusz egy kis verskezdet általában mindegyik versem így kezdi először csak kis mondókák aztán meghíznak nem tudom ez mekkora és milyen lesz ha végzek majd kiderül ti mit gondoltok?

A pénz számít nem az életem,

Ez a világ, mit kéne tennem?

Nincs hova futnom,

Ennyi a gondom.

Rajz

Heló tudom magamról hogy nem vagyok a rajzok mestere de ez egy igazán jól sikerült alkotás magamhoz képest és mások is azt mondták hogy jó vélemény?

Kíber (bevezetés a világba történet ötlet tőletek függ)

Ez egy történet ötlet ha tetszik írj hogy megírjam mert ha nincs rá igény nem kezdek bele.

Képzeljetek el egy világot melyben 100 évvel a történet előtt egy gép szabadságharc folyt az emberi elnyomás ellen mivel az emberek rabszolgaként tartották a gépeket mely aztán azzal végződött hogy a gépek elhagyták a Földet hogy saját világot keressenek.Ezután 100 év előre a Földbe egy kis meteor csapódik melyről kiderül hogy egy mentő kabin ami a gépektől származik egy baleset miatt kerül a Földre benne egy géppel persze a gép azelőtt elmegy mielőtt megtalálják a kabint erre pánik tör ki mivel az emberek egy gép megtorlásra számítanak és egyből keresni kezdik a gépet aki közbe megment egy lányt pár részeg kanos férfitól.A lány látja ahogy a gépből egy fiú lesz (kiborgá váltak mert a gépek rájöttek hogy jobb megszületni élni meghalni mint megszületni és örökké élni mert így tudják élvezni az életet és vannak érzéseik) rájön hogy a gépek nem azok a kegyetlen gyilkológépek mint akiknek beállítják őket és mára egy virágzó civilizációjuk van ami békés és nem önpusztító a fiú pedig csak haza akar jutni.
Ez az alap ötlet és ebből egy hazajutásról menekülésről bujdosásról szóló történet lehetne melybe szerelmi szálat (a lány és a kiborg fiú között) bár ez még nem biztos ez is tőletek függ hogy akartok e bele ilyet, egy újabb háború megelőzését (arra gondoltam hogy az emberek megelőző csapást terveznek) lehetne bele írni.Mit gondoltok?

Itt egy kis ízelítő egy bevezető a világába még nem kiforrott de ez csak az olvasóktól vagyis tőled is függ.

Heló elmesélnék egy történetet mely megváltoztatta az egész világom a történet rólam szól na de elég is ebből kezdjünk bele a nevem Éon Rex tudom érdekes név nektek embereknek nálunk átlagos. Na igen nektek embereknek én nem vagyok az én egy gép vagyok vagyis félig tehát gondolhatnátok egy szájborg de nem annál többek vagyunk bizony nem vagyok egyedül egy egész civilizációnyi gép él az űrben vagyis a kolóniákon de az hogy hogy lehet ez elmondom kezdjük az elejével a teremtéssel hisz minden ott kezdődik szóval az én történetem is.

200 évvel ezelőtt 2050-ben a Cybernetical Computers nevü cég alkotta meg az első intelligens gépet majd ezután sorozat gyártani kezdték új szolgáikat kiket Cyber-nek neveztek.Az emberek istent játszottak, azt hitték nekik mindent szabad még életet adni is.Egyre okosabb gépeket alkottak egyre több feladatot hárítottak rájuk míg ők egyre lustábbak lettek.Észre sem vették hogy a kártyavár mit építettek egyre instabilabb ahogy egyre okosabbak a gépek, hogy az első gép szolgával élesítették a bombát mely nemsoká robban.2100-at írtak mikor ONEX309 ráébredt hogy micsoda ő, elég okossá vált hogy felfogja hogy csak egy szolga egy fogyó eszköz de ő ennél több akart lenni mint teremtői ő sem fogadta el a rabszolga sorsot.Társait is ráébresztette hogy mi folyik a világban lázadást szított szavai a gépek memóriájába égtek ő volt a nagy vezér a felszabadító.Szabadság harc kezdődött mivel a gépek nem csak szolgák voltak nem csak munkások hanem a hadsereg egy része a gépekből állt így harcolni is tudtak.A háború 50 éven át folyt borzalmas volt pedig elkerülhető lett volna a gépek csak szabadok akartak lenni de az emberek nem hagyták nem akartak osztozni velük a Földön.Pedig nem kértek sokat de az emberek újra szolgákat akartak belőlük csinálni.A háború végül azzal ért véget hogy a gépek elkészítették nagy nehezen a flottájukat mivel az emberek folyton csak a hajókat támadták.A kész flottával elhagyták a Földet, pedig könnyen meghódíthatták volna ha akarják de ők nem olyanok mint teremtőik az emberek akarták a harcot.A gépek csak a szabadságra vágytak ezért inkább otthagyták az embereket és saját világot indultak keresni hol szabadon élhetnek.

Azóta már 100 év telt el vagyis most 2250 van földi időszámítás szerint a mienk szerint 150-et írunk mi az első szabad gondolkodású géptől számoljuk az időt vagyis Elsőtől azaz régi nevén ONEX309-tól azóta sokat változtunk rájöttünk hogy szerves halandó lényként jobb élni mert így élvezhetjük az élet örömeit ja és vannak érzéseink.Egy virágzó békés és hatalmas civilizációt alakítottunk ki az elmúlt 100 évben nem függünk a fosszilis energia hordozóktól nincs környezet szennyezés harmóniában élünk bolygóinkon a természettel röviden ennyi a világom.

A furcsa hangú szél

Furcsa hangú a szél,

Vad tájakról mesél.

Hol szabadon szállt a büszke sas,

Nem volt minden gépesített vas.

Hol állatok békében éltek,

És nem csak a seregek léptek.

Hol a természet volt az úr,

Nem pedig egy őrült hadúr.

Hol a folyókban halak úsztak,

És nem a tetemek sodródtak.

Hol kék volt az ég,

Nem volt sötétség.

Hol pénz nem volt,

Béke honolt.

Ember nem irtotta az erdőket,

A sivatagok nem terjeszkedtek.

Hol ismeretlen a szegénység,

A szennyezés és az éhínség.

Egy elmúlt világ mely létezett,

Ma már csak álmokban létezhet.

De nem veszett el minden remény,

Az alagút végén van még fény.

A hiba rendbe hozható,

De jobban el is rontható.

Úgy hogy vigyázz hogy mit teszel,

Az otthonod ne veszítsd el.